The Gabrieli Choir
A zenei igazgató
Életrajz
Sólyom Richárd a Gabrieli Choir 2005 nyarán történt újraalakítása óta vezeti az együttest. Az angol zenei kúltúrában jártas Richárd lelkesen és szenvedéllyel igyekszik a magyar kórusénekesekkel megismertetni az általa „csodálatosnak és érintetlennek” tartott angol repertoárt, és el van ragadtatva az együttes érdeklődésétől és eddigi teljesítményétől. Az a kihívás is izgalommal tölti el, hogy ambiciózus koncertprogramokat állítson össze, és azokat egyre növekvő közönség előtt adja elő a kórussal Budapest néhány gyönyörű templomában.
Richárd 1965-ben született Angliában, angol és magyar szülők gyermekeként. A zenét kisfiú kora óta szereti. Hatévesen kezdett zongorán játszani, majd csellózni és orgonálni is tanult. Első tapasztalatait az éneklés terén a Whitehaven-i St. James templom kóristájaként szerezte szűkebb hazájában, Észak-Nyugat Angliában, de a kóruséneklést igazán csak felnőttként szerette meg, húsz évvel később. Már több kamarakórusban és vegyeskarban énekelt a környéken, amikor a 90-es években meghívást kapott a Carlisle-i katedrális kórusába. Ez egy professzionális, csak fiúkból és férfiakból álló együttes, mely több száz éves töretlen hagyományra tekint vissza. Az itt szerzett tapasztalat – Richárd szavaival élve az „egyik legmélyrehatóbb és legértékesebb” egész életében – termékenynek bizonyult, és később nehéz szívvel tudta csak otthagyni ezt a kórust, hogy több időt tölthessen Magyarországon.
A Gabrieli kórus vezetése mellett Richárd a Budapesti Akadémiai Kórustársaságban tenor szólampróbákat tart (itt a művészeti vezető Hollerung Gábor), és a Szt. István bazilika fiú- és férfikórusában is énekel, Mizsei Zoltán irányításával. Több alkalommal énekelt különböző kamarakórusokban Dinyés Soma vezényletével, mostanában pedig a Bali János vezette A:N:S kórussal szerepelt több ízben (pl. 2005-ben, az Obrecht születésének 500. évfordulójára rendezett fesztiválon, Antwerpenben). Fellépett még a Budapesti Kamaraoperában is, ahol Moldován Domonkos a művészeti vezető. Eddig összesen nem kevesebb, mint 27 magyar és 20 brit karmesterrel dolgozott! Az angliai zenei élettel most is szoros kapcsolatban van, és meg tudja oldani azt is, hogy különleges alkalmakkor korábbi kórustársaival énekeljen a Carlisle katedrálisban. Ahogy ideje és energiája engedi, örömmel vesz részt kórustáborokban szerte Európában. Tagja a Brit Karvezetők Szövetségének valamint a Katedrális Zene Barátai Egyesültetének.
Tervek a kórussal kapcsolatban
Amikor Richárd újraalakította a Gabrieli Choir-t, tudta, hogy nehéz fába vágta a fejszéjét. Már a kezdet kezdetén nagyratörő tervei voltak a kórussal: jó képességű és lelkes tagokat toborozni; nehéz, mégis érdekes darabokat tanulni; és igényes koncerteket adni kifinomult izlésű közönségnek, exponált helyszíneken. Szerencsére egy év alatt az együttes a meglehetősen szerény kezdetektől egy hozzávetőlegesen 24 tagú, egységes csapattá fejlődött, amely 2006 végéig – a tervek szerint – nyolc, egyenként egyórás koncertet tud majd maga mögött. Richárdot nem csekély mértékben bátorította az a kedvező visszajelzés, amit a kórus első koncertjei után kapott. „A közönség igazán hálás és odaadó” – mondja. „Jól tudom, hogy az elhangzó művek nagyrészét életükben először hallják, éppen ezért megpróbálok a programfüzetben valamit elmondani a szerzői háttérről, és arról, leginkább milyen kontextusban szerepelnek ezek a művek az anglikán templomokban. A célom az, hogy valami egészen újat hozzak létre itt: nemcsak egy kórust, hanem egy új, jól informált közönséget is.”
Ami az elkövetkező éveket illeti, Richárd volna az első, aki elismerné, hogy azt az előadói stílust, mely az angol templomi éneklésre oly jellemző – és több évszázad alatt alakult ki – nem lehet tökéletesen reprodukálni; mégis szeretne annyira hű maradni a lényeghez, amennyire csak lehetséges. Hosszútávú terve a kórussal tehát az, hogy annak színvonalát az ezen a területen legkiválóbb együttesek szintjére emelje. Része e tervnek az is, hogy a kórus turnékon vegyen részt, különösen Angliában, ahol a katedrálisok jól bevett gyakorlata szerint vendégkórusok énekelnek az istentiszteleteken olyankor, amikor a kóristák szünidejüket töltik. Richárd szerint sokat lehet tanulni felvételek készítéséből is. Folyamatosan keresi továbbá olyan, hozzá hasonló gondolkozású karmesterek és szponzorok ismeretségét, akikkel együttműködve izgalmas, új dolgokba foghat. Rámutat azonban arra is, hogy egy olyan együttes hosszútávú sikere, mint a Gabrieli Choir-é, nem pusztán a színvonalán múlik. „Persze ez az elsődleges szempont” – teszi hozzá, „de a tervezés, a kommunikáció, a finanszírozás és az adminisztráció professzionális – megkockáztatom – angolszász megközelítése is abszolút elengedhetetlen. Ezek a szempontok gyakran figyelmen kívül maradnak egy kórus működésének kezdeti szakaszában, mivelhogy időpocsékolásnak és terméketlen dolognak tekintik őket. Én azonban úgy gondolom, ha kellő súlyt fektetünk rájuk az elején, később ez a befektetés megtérül.” A professzionalitás irányába való elmozdulás egyik biztos jele ez a honlap is.
Szerencsére Richárdot a csalódások nem kedvetlenítik el. Emlékszik arra a mélypontra még a kórus átalakulásának idejéből, amikor több alkalommal is csak hárman jelentek meg a próbán, de ő nem adta fel, hiszen a legjobbat akarta kihozni ebből a vállalkozásból. Most, hogy sokak szívét megnyerte – a kórusból és a közönség soraiból egyaránt –, örül, hogy így döntött. Tisztában van azzal, hogy a jövőben is lesznek nehézségek, de ilyen tehetséges és lelkes csapattal körülvéve úgy érzi, a Gabrieli kórus előtt még sok, jó koncertekben gazdag év áll.